A "tökéletes bumeráng" egy nagyon kifejező elnevezése annak az univerzális törvénynek, amit karma törvény néven ismerünk..Mielőtt bárki is tévedésbe esne, elárulom, hogy a következő sorokban nem a bumerángról lesz szó. A "tökéletes bumeráng" egy nagyon kifejező elnevezése annak az univerzális törvénynek, amit karma törvény néven ismerünk és amely szerint minden tevékenység, akár szándék, gondolat, érzelem vagy cselekedet szinten nyilvánul meg, a következményeken túl, amelyeket előidéz, visszahat arra, aki a tettet elkövette.
A visszahatás megfelel az elindító tevékenység motivációjának.
Vagyis, ha például valamit rossz szándékkal teszünk, azt hiába öltöztetjük a jótékonykodás köntösébe, mindenképpen rosszként fog reánk visszahatni. A tökéletes bumeráng elnevezés azért nagyon kifejező, mert akár a bumeráng, a tevékenység is a motivációja révén, eleve magába foglalja a visszatérés tényét. Tehát természete a visszatérés, és nem szükséges hogy valaki vagy valami visszaküldje azt, mint büntetést vagy jutalmat. Egyébként a karma kifejezés is egyszerűen csak tettet vagy cselekedetet jelent.
Mivel a létfolyamat mozgás által áll elő, a mozgás pedig egyben tevékenység is, az következik hogy a karma törvénye érvényes mindenre és mindenkire. Azt, hogy ezt a nagy jelentőségű törvényt szerte a világon felismerték mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy erre utaló bölcs mondások és példatörténetek mindenfele fellelhetők. "Ki mint vet, úgy arat", "Aki másnak vermet ás, maga esik bele", "Mindenki saját sorsának kovácsa" - hogy csak pár bölcs mondást említsek. A példatörténetek közül kiemelném a "Visszhang történetét", amely egy ifjúról szól, akinek a haza vezető útja egy erdőn vitt keresztül. Az erdő mentén elterülő hegy egyik magas sziklafala visszhangként küldött vissza minden zajt, ami az erdőben keletkezett.
Az ifjú a visszhangról nem tudott, ezért amikor a száraz faleveleken lépkedett, a fák közül jövő zaj megrémítette. Megállt és hallgatózott. Csend lett, ezért újra elindult. Ekkor ismét léptek zaját hallotta kiszűrődni a fák közül, ezért sietni kezdett, de mindhiába, mert az őt követő léptek zaja is gyorsult. Megállt és a zaj irányába fordult.
- Ki vagy? - kérdezte.
- Ki vagy? - kérdezte vissza az ismeretlen.
- Lépj elő! - kiáltotta dühösen az ifjú.
- Lépj elő! - förmedt vissza egy hang.
- Te gyáva! - folytatta a legény.
- Te gyáva! - jött a válasz.
Ekkorra már az ifjú tele volt félelemmel és gyűlölettel. Reszketve üvöltötte:
- Gyűlöllek és meg foglak ölni!
- Gyűlöllek és meg foglak ölni! - üvöltötte vissza az ismeretlen.
A végletekig megrémülve, barátunk futásnak eredt és hazáig meg sem állt. Otthon elmesélte édesanyjának, hogy mi történt vele. Az elmosolyodott, és így szólt:
Menj vissza fiam és tégy úgy, ahogy én mondom neked!
Az ifjú meghallgatta a tanácsokat és visszatért az erdőbe. Odaérve bekiabált a fák közé:
- Én a barátod vagyok!
- Én a barátod vagyok! - válaszolta a hang.
- ÉN SZERETLEK! - folytatta barátunk.
- ÉN SZERETLEK! - jött a válasz.
Miként ebből a történetből is kitűnik, az, hogy sérelmeink és szenvedéseink okai a külvilágban vannak, minden esetben csak látszat. Az igazi okok bennünk, a tulajdonságainkban vannak, és ha azt akarjuk, hogy sorsunk és a külvilág viszonya hozzánk megváltozzanak, akkor nekünk magunknak kell megváltoznunk. A történet azt is elárulja, hogy a változás kulcsa a mindent átfogó, érdektelen szeretet. A kulcs megvan, de hogy alkalmazzuk azt, vagy nem, az már rajtunk múlik. |