http://shaumbra.wire.hu

Ez az élő közvetítés Sedonában (Arizona) történt
Nyári Fény Konferencia 2008. június 14.

Az olvasó segítésére ezt a csatornázást Lee és Kryon újracsatornázta, és hozzáadott a még tisztább érhetőség céljából. Gyakran az élő közvetítés olyan energiát tartalmaz, mely olyan kommunikációt szállít, amit a nyomtatott oldal nem. Így tehát élvezzétek ezt a kiegészített közvetítést, mely Sedoná-ban (Arizona, USA) hangzott el.

Üdvözöllek, kedveseim, Kryon vagyok a Mágneses Szolgálattól. Mostanra felkészítettem a társamat arra, amit tenni fogunk, mert azt akartam, legyen készen arra, hogy lehetséges, hogy lesz néhány kinyilatkoztatás, vagy talán egy-két felismerés azokról a dolgokról, melyeket ma este óhajtunk megbeszélni. Ezek az üzenetek sohasem hosszúak vagy kimerítőek, és ez is a tárgyra tér. Tudom, hogy kik vagytok. Tudom, kik vannak itt, tudom, miért vagytok itt, tudom, mi hozott ide titeket és ismerem a szinkronicitást, ami ebbe a székbe hozott.

Egy ekkora méretű tömegben, talán azt gondolhatjátok, hogy lehetne egy szekció azokból, akik küzdenek, hogy higgyenek abban, ami most történik, és vagytok is 12-en ilyenek. Azt mondhatnánk, hogy hitetlenek vagytok. A nap szinkronicitása itt a székben talál benneteket, és hadd beszéljek most pont hozzátok, kedveseim, akik azt hiszik, hogy ez egy Emberi Lény, aki úgy tesz, mintha csatornázna: Isten tudja azt, hogy mi történik az életetekben, miért vagytok itt a székben, mi hozott ide titeket. Ez a szinkronicitás, ami idehozott benneteket, hogy talán meg tudhassátok nyitni a szíveteket olyan dolgok iránt, melyekről a múltban, úgy éreztétek, hogy nem valóságosak. Talán azért vagy itt, hogy megtiszteld a szomszédodat? Talán azért vagy itt, hogy megnézd a sziklákat? [Sedona] De ma este tényleg készen álltok a gyógyulásra. 12-en vagytok.

Ez az az idő, amikor a Szellem kinyilvánítja magát egy szinkronisztikus linearitásban. Ez majdnem olyan, mintha lenne a tele szobányi Emberi Lényed, akik csak egyenes vonalat tudnak húzni. Ebben a metaforában, egyébként, Isten csak köröket tud látni és csak velük tud foglalkozni. Embereknek, a saját valóságukban, kell, hogy legyen valamijük, aminek egy eleje és egy vége van. Isten, a másik oldalon, nem ilyen, mert nincs kezdet és nincs vég. Tehát, ezekben a pillanatokban, a Szellem jön és egy Emberi Lényt használ, hogy kibontsa [szállítsa] ezeket a dolgokat egy egyenes vonal mentén. Ezért van, hogy ez nehéz, és emiatt kell a csatornának tisztának lennie. Mert amiről ma este beszélünk, van benne egyszerűség, van benne mélyértelműség, és van benne igazság. Beszélni fogunk az Istenhez vezető útról.

A 12 között, akik eljöttek és akik nem hisznek el ebből semmit, van egy sámán… és ő ezt tudja. Annak az oka, hogy nem akarja ezt elfogadni, hogy az utolsó alkalommal, amikor a bolygóra jött, nehézségei voltak. Emlékszik erre sejtszinten, és nem akar újból felébredni. Még Sedona energiája is zavarja őt. Még a beszéd is Isten szeretetéről, a spirituális korsóról, mely benne belül van, bölcsességgel töltve, zavarja őt. Így tehát úgy tesz, mintha nem hinne.

Látod, tudom, ki vagy, uram. Ha mostantól semmit sem fogsz csinálni, azt mondom, hogy ugyanúgy szeretünk, mint azt, aki egy hihetetlen interdimenzionális bölcsességgel megy ki. Ugyanannyi angyal, uram, megy veled ki az ajtón ma este, mint a teremben levő legmagasabb rezgésszintű gyógyítóval.

Amikor bármelyikőtökre nézek, családtagot látok. Nem látok Emberi Lényeket, és nem látom a neveket a konferencia-kitűzőkön. Helyette, azt a nevet látom, amit ismerek, azt, amit a fényben éneklek. Családtag vagytok a számomra, mindannyian, minden egyes résztvevő. Ezekben a helyzetekben, fogalmatok sincs a kíséretről, ami azért jött, hogy mellettetek üljön, amíg ezeket az üzeneteket átadjuk, arra az esetre, ha úgy döntenétek, hogy meglökitek annak a realitásnak az ajtaját, mely korábban nem létezett számotokra, arra az esetre, ha egy picivel több fényt akarnátok. Nem tudjátok, hogy itt ki jött kit nézni. Ti ezt egyszerűen nem tudjátok, mert a realitásokat ezt nem támogatja. Ez nem egy sedonai esemény. Ez egy Univerzális esemény, és ezen a helyen ezrek vannak mellettetek, energiák, melyek készen állnak, hogy akcióba lendüljenek, a lehetséges felismeréssel, a megengedéssel, az engedéllyel. Ez az, akik itt vannak, és néhányan közületek ezt érezni fogja, ahogy a csatornázás előrehalad. Az olvasótábort is beleértve.

Az Út Istenhez

Az Istenhez vezető útról akarok beszélni. „Nos, Kryon, korábban már beszéltél erről”, mondhatják néhányan. Csakugyan, pontosan ezt tesszük, de talán sokkal közvetlenebbül ez alkalommal. Isten nem idegen a bolygó számára, vagy az Emberi természet számára. Ez az, amiért továbbra is ugyanazt az üzenetet közvetítjük más szavakkal.

Hadd emlékeztesselek benneteket néhány dologra, melyek éppenséggel annak árulkodó bizonyítékai, hogy Isten létezik. A saját történelmetek tele van Írásokkal, melyek pontosan oly módon íródtak, ahogy ez a csatornázás történik. Mégis, ezeket nem ilyen módon nézitek, ugye? Ha elmennétek a föld távoli sarkaiba és bármely nyelven Istenről beszélnétek, megértéssel találkoznátok, mert az Emberek tudnak Istenről. Az Emberiség tud Istenről. Valójában az emberiség egy csomó időt, erőfeszítést, erőforrást tölt a Teremtő keresésével. Úgy tűnik, a föld folytatja a keresést, hogy megtalálja a módját a Teremtő kezének megérintéséhez. Az emberiség kilencven százaléka hisz Istenben. Az emberiség nyolcvanöt százaléka hisz a halál utáni életben. Ez mit mond számotokra? Ez azt kiabálja, hogy az Emberiség intuitíven Isten létezését várja el.

Nincs semmi más egyéb dologban a bolygón olyan fajta egyetértés, mint ebben. Ez azért van, mert ez intuitív; ez a sejtekben van. Az Emberek tudnak valamit, amit korábban talán nem mondtak ki: Isten valódi. Intuitíven, azt mindannyian tudjátok, hogy amikor az utolsó lélegzeteteket veszitek, hogy az nem a vég. Ily módon születtetek és az emberiség olyan sok időt tölt a Teremtő keresésével. Ez nem Isten bizonyítéka? Gondolkodjatok el ezen. Isten közös az emberiség számára.

Most pedig, az Új Korról (New Age) szólva: Ez a keresésetek olyan módja, mely a többiekkel konfliktusba kever titeket. Mert amikor Istenről beszéltek, egy különböző módon beszéltek Istenről. A ti utatok Istenhez furcsának és szokatlannak tűnik olyan sokak számára, mert ez egy nemlineáris megközelítés. A bolygó Istent 3D-ben keresi. Nézzetek körül. Amikor elmentek egy kápolna mellett, amikor elmentek egy katedrális mellett, amikor elmentek egy zsinagóga vagy mecset mellett, mondjátok-e: „Ó, milyen szokatlan?” Ugye nem? Valamilyen szinten tudjátok, hogy az ezekben a struktúrákban levő emberek megtesznek minden tőlük telhetőt Isten megtalálására. Ez általános, de az Emberek hajlamosak mindent linearizálni, mert ez az a valóság, ami számotokra kéznél van.

Isten érzékelése nagyon különbözik az emberiségen belül. Vizsgáljuk csak meg ezt egy pillanatra. Az Emberi Lényeknek fogalmuk sincs, hogy ők Isten egy része. Nektek, mint egy Embernek, nincs meg az emléke, annak amiről beszélünk. Ez nem 3D-ben van. Ti nem emlékeztek arra, amire én emlékszem. Ott voltam a Születés Fuvallatánál. Elmondhatnám, kedveseim, hogy milyen volt, mert ez a ti nagyságotokat kiáltja. Valójában mit gondoltok, ki vagytok? Tudjátok, kik ülnek velem szemben? Öreg lelkek ülnek velem szemben! Ők azok, akiket vonzanak az ilyen helyek [a konferencia], akik úgy dönthetnek, hogy egy ilyen helyen élnek [Sedona]. Ők vonzódnak Isten szeretetéhez! Ó, ők ezt egy portálnak hívják, de ez nagyon jónak érződik, ugye?

Az öreg lelkek, akik velem szemben ülnek, ismertek Isten számára. Ott voltam, amikor végül beleestetek abba a forgószélbe, mely újra a Földre vitt benneteket. Ez egy portál, melyet olyan energiák képviselnek, melyek ellentmondásosak: egyik vége egy portál linearitása, mely a születés csatornájához vezet, a másik pedig Isten angyali fenségességének kvantum energiája. Ezek összeütköznek és összekapcsolódnak, hogy létrehozzák azt, amit örvénynek hívok, egy energia szélnek, mely körben vágtat a szemem előtt. Ekkor rátok néztem és ezt mondtam: „Készen állsz újra megtenni?” És ti ezt mondtátok: „Igen.” Ekkor én: „Áldott az angyal, aki azt választja, hogy újra Emberi Lénnyé válik, ismerve azt, ami előtte áll, ismerve a lehetőségeket, amik megtörténhetnek.” Ekkor eltűntök ebben az örvényben az utatokon az Emberré válás folyamatában. Ez az, amiért megmossuk a lábaitokat, amikor itt vagytok.

Ott voltam, amikor újból beleestetek ebbe a portálba, öreg lelkek. És amikor nem vagytok itt, velem vagytok egy helyen, amit nem tudtok elképzelni. Ezeket a dolgokat egy adott célból mondom el, mert a csatornázás végén azt akarom, hogy emlékezzetek valamire. Erre kell emlékeznetek: Ez az, ahogy Isten lát benneteket. Emlékezzetek erre, mert ez nagyon különbözik attól, ahogyan sokan mondják számotokra, hogy hogyan viszonyul egy Ember Istenhez.

A linearitásban, az Emberi Lények Istent egy különös módon keresik: Nem fogják fel, hogy ők is részei a rendszernek. Minden, amit akarnak, hogy megérintsék a Teremtő kezét. Azt gondolják, hogy Isten óriási és ők pedig nem, és ez a félresikerült konstrukció gyakran létrehozza azt a dobozt, amit azt választanak, hogy abban imádjanak. Időnként úgy értik, hogy nagyon-nagyon alázatosnak kell lenniük. Néha úgy érzik, egy picit szenvedniük kell, mert Isten hatalmas és ők pedig nem, és ez az érzékelésük, mert az Emberek lineárisak. Sokszor korbácsolják magukat, mert azt mondják róluk, hogy nyomorultak és nem érdemesek. Nem tudják befogadni, hogy a Teremtő éppenséggel bennük lehet. Nem látják magukat családtagnak. Nem látják azt, amit én látok. Nem képesek rá.

Tehát adott Isten keresése és a vallások megszülettek. „Kryon, a vallásról fogsz beszélni? Kinek van igaza és kinek nincs?” Igen, arról. Bármely Ember, aki keres, a megfelelő úton van. Áldott az Emberi Lény, aki keresi Istent, mert a Teremtő azt akarja, hogy megtalálják. A Teremtő azt akarja, hogy megtalálják! Gondoltatok erre valaha is? Nem számít, mely vallási dobozban vagytok. Isten nem törődik vele, hogy hogyan teszitek meg a felfedezést, és erről nagyon keményen fogok szólni egy pillanat múlva és meglátjátok, hogy miről is beszélek. „Kryon, azt akarod mondani, hogy azok az emberek a túloldalt abban a vicces épületben, melyről azt mondták, hogy oda ne menjünk, szintén felfedezték?” Valóban, ők is. És itt van még valami, amiről nem beszélnek: Látjátok, a linearitásban megteremtitek ezeket a dobozokat az imádáshoz; létrehoztok tagságokat; létrehoztok csoportokat és akkor olyan utasításokat adtok nekik, hogy ne menjenek a többi dobozhoz! Tudjátok miért? Mert nem akarják, hogy megtudjátok, hogy Isten szeretete ott is megvan! Mindegyikükben megvan a gyógyítás, mindegyikükben megvannak a csodák, mert a család van ott.

Lehet, hogy máshogy öltöznek, és máshogy beszélnek, és máshogy viselik a kalapjukat – és Isten ott van. A család ott van, és a metaforikus kezünk kinyúlik értük. A mélységes gyógyulások, amik a mecsetekben történtek – soha nem hallottatok ezekről, ugye? És mi van azokkal, amik a zsinagógákban történtek? Ezekről sem hallottatok. Sok minden történt a fűrészporos padlóján azoknak, akik evangélisták, és ők azt állítják, hogy náluk van az egyetlen igazság, mert náluk van a gyógyulás! A vallások sosem cserélnek jegyzeteket! Isten mindegyik dobozban ott van.

Azt akarom, hogy emésszétek ezt egy pillanatra, mert amit láttok, az Isten szeretete. Látjátok, mi igazán nem foglalkozunk azzal, hogy hogyan juttok el ide! „Nos, akkor ez miért ilyen nehéz, Kryon? Mi folyik itt, ami ezt ilyen istenverte nehézzé teszi? Miért nem sokkal nyilvánvalóbb?” Hadd beszéljek rólatok és az utatokról, ahogy itt ültök előttem, azok, akik magukat metafizikusoknak vagy ezoterikusoknak hívják. Egy új energia van ezen a bolygón, ami felébreszti a szíveket és az elméket az imádás egy új módjára, a Szellem megértésének egy új módjára. És ez elkezdi azt kiabálni nektek, hogy valóban, a Teremtő egy része vagytok. Ezt nehéz felfogni!

Az első oka, amiért nehéz, hogy ez nem lineáris. Hirtelen benne vagytok egy nemlineáris, interdimenzionális területben, ahol a dolgok, amiket mondatok, nem elfogadhatóak azok számára, akiknek jellemzője Isten lineáris felfogása. Ilyeneket mondatok, mint: „Nincsenek véletlenek. Van egy terv, ami nagyobb. Felelős vagyok azért, ami velem történik.” És azok, akik lineárisak, rátok néznek és odébb mennek. Ez nem logikus. Ez szétválasztja a családokat és ti tudjátok, hogy miről beszélek. Ez szétválasztja a barátokat, ugye, csak azért mert ti azt választottátok hogy nem a lineáris utat járjátok? Az oka? Mert a DNS-edben, öreg lélek, érzed a korok bölcsességét. Ez az, ami változik. Az eltolódás, amiről beszéltünk végig ezek alatt a majdnem 20 év alatt, hatással van a DNS-re a magjának a szintjén. Egy felébredés történik és vannak olyanok ebben a teremben ülve, akik tudják, mit beszélek. Ez kemény! Kemény dolog interdimenzionálissá válni, mert ez furcsa a körülöttetek levők számára, ugye? Ez természetesen furcsa a 12 számára. [Kryon mosolyog]

Ez mért nehéz? A második ok? Mert a teremtő azt akarja, hogy megtalálják! Ami történik, kedveseim, amikor elkezditek nyitni azt az ajtót, az az, hogy ott egy portál a saját Magasabb-Énetekhez mindegyikőtökben. Képzeljétek el, mint egy ajtót, amit képesek vagytok belökni, és egy fény van mögötte, egy nagyon fényes fény. A fény az, amit látni akartok. Ez egy közvetlen összeköttetés az otthonhoz, és néhányan naponta ezzel dolgoztok a gyógyításaitok során, a meditációitokban. És mégis, folytatjátok az ajtótolást, mert egy kicsit többet akarok, ugye? És itt van, ami kemény és amit nem vártok: Amikor elkezditek nyomni az ajtót, a másik oldalon ott egy Teremtő aki azt akarja, hogy rátaláljatok. Így az ajtó reagál! Az az ajtó elkezd magától nyílni, amikor ti csak egy picit löktetek rajta, és az Emberek megijednek. Ez az, amikor visszahőköltök és azt mondhatjátok: „Nem vártam, hogy magátok kinyíljon! Nem gondoltam, hogy tényleg van valaki a másik oldalon. Megpróbálom megérinteni a Teremtő arcát! Én csak megpróbálok elnyelni egy kis energiát Istentől, bepillantani a terembe.”

Nem várjátok a kezet, mely kinyúlik az ajtó mögül, ugye? Nem várjátok, hogy ez a spirituális kéz megfogja a ti kezeteket és azt mondja: „Ne engedd el! Ne engedd el!” Ez ijesztő! Ez az, amiért ez nehéz. Van egy axióma, amit már évek óta tanítunk, és az ez: Az Emberi elme nem tud nem-tudni semmit sem. Nem szedhetitek szét a valóságot, amit megtapasztaltatok. Most teljesen lehetetlen, hogy ne emlékezzetek erre a napra. Nem tudjátok önként elfelejteni. Ott van, belemarva az agyatokba, és ott is marad addig a napig, amikor az utolsót lélegzetet nem veszitek. Az oka, hogy ez a folyamat rejtve van, mert csak egy bizonyos számú Emberi Lény képes megérinteni a Teremtő arcát, és közben egyensúlyban maradni. Kevesebb, mint az emberiség egy százalékának a fele fogja tenni, amire néhányán készen álltok. Tudtátok ezt? Nem lesz egy „Új Kori Föld”. Csak az öreg lelkek képesek erre.

Az eltolódás körülöttetek van. Arról szól, ahogy az Emberek elkezdenek gondolkodni, de rólatok szól, öreg lelkek – Lemúriaiak, mindegyikőtök. Ez az, amit el akartunk most mondani. Van több is. Ó, van több is. És ez itt jön.

Hogyan?

"Kryon, hogyan csináljuk?"

Ez nem olyan nehéz. Első pont: az első dolog, amit tennetek kell, hogy váljatok interdimenzionálissá. Itt van, hogy ez miért nem nehéz, mert a felfüggeszthetitek a hitet annak az ajtónak a másik oldaláról származó segítséggel. Az a gyönyörű kéz, mely átjön, meg akar érinteni titeket és segít nektek felfüggeszteni a hitet és elkezdeni egy körben gondolkozni. Valami más is történik, amikor interdimenzionálissá váltok. Ó, hogyan is mondjam ezt?

[Szünet]

Van 17 olyan ember ebben a teremben, akik az elmúlt három évben elvesztettek egy másik Emberi Lényt, akit szerettek, aki közel állt hozzájuk. Tizenheten közületek. Társak, anyukák, apukák, gyermekek. Tizenheten közületekben van valami közös. Van egy lyuk a szívetekben, tizenheteteknek. És hozzátok akarok beszélni egy pillanatra. Nem fog sokáig tartani. Áldott az Emberi Lény, aki jön erre a bolygóra, egy tervvel, ahol egyetértenek, hogy ilyen módon távozzanak, létrehozva egy engedélyt elmúlni és még nagyobbá válni az energiában, mint amivé válhattak volna, ha maradtak volna. És ti megengedtétek nekik, hogy ezt tegyék. Azt akarom mondani ma nektek, hogy ez a szenvedés a szívetekben egy olyan valami, amit ti hoztatok magatokra. Nehéz ezt mondani, mert amikor a szív fáj, az fáj! Nem analizáljátok. Csak fáj. És azt mondjátok: „Nos, hogy tudnám megszüntetni a fájdalmat?”

Egy képet festek számotokra és ezt nehéz elhinni. Még a társamnak is nehéz ezt mondania. Ez nehézkes, mert azt kívánja az Embertől, hogy gondolatban interdimenzionálissá váljon. Az, akit elvesztettetek, mellettetek fog állni az életetek hátralevő részében, az utolsó lélegzetvételetekig. Levetik a testüket, hogy nagyobbá válhassanak a dolgok sémájában, mint ahogy élve lehetnének. Gyakran az egyezség az, hogy többet segítenek, mintha életben lennének! Gondoltatok erre? Kedveseim, még mindig foghatjátok a kezüket az életetek végéig! Nem kell, hogy szenvedés legyen. Ó, ez talán nem ugyanaz, mert ők nem fizikai formában vannak, de ha elkezdetek interdimenzionálissá válni, tudni fogjátok, hogy ők itt vannak. Érezni fogjátok a jelenlétüket és a nevükön tudjátok őket szólítani.

Menjetek ki és nézzétek a csillagokat ma éjjel és tudjátok hogy ők ott vannak közvetlenül mellettetek. Legyen egy felismerésetek ma éjjel. Ez a különbség egy lineáris Emberi Lény és egy olyan között, aki hajlandó egy körbe helyezni a madzagot. Ők nem mentek el! Hogy honnan tudom? Mert látom őket. Van egy szerződés köztetek és közöttük. Ennek nincs vége. Ez csak most kezdődött. Ez kemény, ugye? Nos, ezért van az, hogy olyan kevesen vagytok ezen a bolygón, akik oda fognak menni és ezt csinálják. Ez kemény.

Kettes pont: alaposan meg kell értenetek, hogy része vagytok Isten családjának. Nem tudjátok még elkezdeni sem, hogy ehhez a hitrendszerhez közeledjetek, anélkül, hogy éreznétek a családi kapcsolatot a Szellemtől. Nem lehet „Isten és ti.” Nem választhatjátok szét ily módon. Fel kell állnotok és mondanotok: „Az egésznek egy része vagyok. Ott voltam, amikor a föld keletkezett.” És ott voltatok. Velem voltatok. Együtt néztük. Hogyan tudlak meggyőzni erről titeket? El kell kezdenetek családban gondolkodni, és amikor ezt teszitek, egy kinyilatkoztatás fog történni bennetek, ami lassan a valóságba növi át magát.

Hármas pont: váljatok könyörületessé. Minden dologban váljatok könyörületessé. Most adtam át a három szabályt Isten arcának megérintéséhez – egy interdimenzionális megértés, a család realizálása, és egy könyörületes szellem. És azt mondhatjátok: „Nos, Kryon, ezek viselkedések. Mik a lépések, amiket meg kell tennünk?” És a válasz „igen”.

[Nevetés]

Kedveseim, hagyjátok abba, hogy háromdimenziós szabályokat kértek egy interdimenzionális folyamathoz. Lépések és mondások és szabályok nem működnek, amikor egy kvantum állapotban vagytok. Megmondom, mi történik, kedves Emberi Lény. Amikor elkezditek ezt a három jellemzőt és egybe kombináljátok őket, nem tudjátok visszatartani azt az ajtót, hogy kitáruljon és hogy az a kéz kijöjjön, mert éppen most adtatok engedélyt a Felsőbb-Éneteknek, hogy csatlakozzon hozzátok. Amennyire csak el tudjátok fogadni, annyira, amennyire akarjátok, a saját módotokon, a saját utatokon belül, a saját idővonalatokkal, az a kéz előjön és megfogja a tiéteket, és soha nem kell elengednetek.

A szülő érzékelése

Egy olyan érzékelést fogok átadni nektek ma este, melyet csak kétszer adtam át a csatornázásaim során. Egy olyan csoportnak fogom átadni, mely meg tudja érteni. [azokról beszél, akik a konferencián vannak és aki olvasnak] Mindannyian meg tudjátok érteni. Átadom nektek Isten keresésének az érzékelését, az én nézőpontomból, nem a tiétekből. Ekkor, talán, végre egy picit többet fogtok érteni abból, miért is elfogadható egy katedrálisban lenni térdelve, egy olyan helyen, ahol talán néhányotok nem akarna lenni, és megérinteni Isten arcát.

Hogy ezt megtegyem, fel kell építenem egy metaforát. A teremben levő szülőkhöz akarok beszélni, ami a többségetek, de különösen az anyukákhoz. Anya, anyuci, egy utazásra akarlak vinni titeket. Emlékeztek, amikor az első gyereketek megszületett? Tudjátok, milyen drága az a pillanat? Elvihetlek oda egy pillanatra, csak egy pillanatra? Emlékeztek, amikor a csecsemő először nézett rátok és ti ránéztetek a gyerekre? Emlékeztek a kapcsolatra, amit ott volt? Ez nem gyorsítja a szívveréseteket, csak egy picit, emlékezni ezekre a dolgokra? Nincs semmi hasonló hozzá, semmi olyan, mint egy anya és egy gyerek szeretete.

Amikor elhagyjátok a fátyol másik oldalát és átjöttök azon a szülőcsatornán és elkezditek ezt az utazásotokat, ez olyan, mint a gyerek, aki elmegy otthonról. Ugyanez az érzésünk van meg irántatok. Nem mint gyerekek, de a szeretetkapcsolat az ugyanaz. Belenézünk a ti energiátokba, látszólag szemtől szembe mielőtt elmentek és elengedünk benneteket. Amit attól fogva csináltok, az olyan, mintha elvesztettünk volna benneteket, mindaddig, amíg azt nem választjátok, hogy újra megtaláltok minket.

Nos, anya, csak tegyük fel, hogy elvesztetted a gyermekeid nyomát. Csakugyan, ez megtörtént ezen a bolygón, de tegyünk úgy, hogy elvesztetted a gyermekeid nyomát. Tudod, hogy hol vannak, talán még az országot is, ahol vannak, de ez hatalmas és óriási, és nem tudsz kapcsolatot teremteni velük. Azt reméled, hogy valamelyik időpillanatban meg fognak találni. Ez az egyetlen esély, hogy újra láthasd őket.

Képzeljétek el egy , hogy ott vagy megtört szívvel. Csak vártok egy hívásra, mely talán sosem jön a gyermektől. Hol vannak? Mi történik? Hiányolnak téged? Gondolhatsz-e egyáltalán ilyen dologra? Akkor, egy napon, megjön a hívás és felveszed a kagylót. Ott van ez a kis hang... a drága!

"Anyuci, te vagy? Megtaláltalak!"

Micsoda örvendetes nap! Nem ez lenne az ünneplés napja? Anya, érzed ezt? Az az édes kicsi hang a vonal túloldalán. Most talán, ketten is vannak, egy fiú és egy lány, két testvér.

"Anyuci, megtaláltunk!" És akkor jön a kérdés: "Anyuci, hazajöhetünk?"

Mit fogtok mondani? Tudjátok hogy mit fogtok mondani! Ugyanazt fogjátok mondani, mint amit a Szellem mond, amikor azt az ajtót nyomjátok meg. „Igen! Kérlek gyertek! Kérlek gyertek haza.”

A hazajövetel metaforája a kapcsolat a Felsőbb-Énnel, ami visszafogad az emlékezetbe, vissza Isten szeretetével való újraegyesülésbe.

"Anyuci, hazajöhetek?"

Olyan izgatott vagy! A gyermekek hazajönnek. Valóban jönnek. És akkor vársz és vársz, és akkor látod: Lent az úton két autó jön, és mindegyik autóban van egy gyerek. Az újraegyesülés már majdnem teljes. Mindjárt kész vagy újra látni őket, és úgy hiányoltad őket már oly régóta! Mindjárt készen állsz újból belenézni a szemeikbe, és örvendezni a szívek újraegyesülésén. Ez olyan valami, amiről nem tudtad, hogy valaha is képes leszel megtenni.

A szíved kiugrik a mellkasodból, és a könnyek patakokban folynak. Alig tudod ezeket az utolsó pillanatokat kivárni. Most kövessétek ezt a metaforát és értsétek meg a tanítását. Az egyik gyerek egy zöld autóban tűnik fel, a másik egy pirosban. Törődsz vele? Anyuci, törődsz vele? NEM! Mindössze a karjaidban akarod őket!

Vannak, akik azt fogják nektek mondani, hogy Isten azt fogja mondani: „Állj! Az autó színe nem jó. Menj vissza! Most nem jöhetsz.” Ez butaság, ugye? Nem, mi nem törődünk az autó színével. Minden, amivel törődünk, az az újraegyesülés; amivel törődünk, az a szív; amivel törődünk, az a kapcsolat; amivel törődünk, az a keresés integritása, és azzal törődünk, hogy megfogjuk a kezeiteket és elkezdjük az emlékezés egy új életét azzal a szeretettel, amiben osztoztunk. Ez az, amivel törődünk. Lesznek azok, akik még azt is mondanák nektek, hogy ha a rossz autóban jöttök, Isten a a szenvedés vermében dob benneteket örökre! Ez értelmesen hangzik számotokra? Anyuci, ez úgy hangzik, mint a szeretet?

[Szünet]

Látjátok, a Szellem azt akarja, hogy megtaláljátok, és a Teremtő nem törődik azzal, hogy hogyan juttok az egyesülés helyéhez. Ez valami olyan, amit ritkán mondanak nektek a templomban. Ez az üzenet. Ez a maga teljességében. Ha nem hallottatok semmi más üzenetet ettől a csatornától, akkor ez így teljes lesz.

Valamit akarok nektek mondani. Azt akarom, hogy emlékezzetek valamire, mert lassan zárni fogunk. A fátyol felém eső oldalán tudjátok, mi okoz az angyaloknak örömöt? Megmondom: Amikor megkapják a telefonhívást: „Anyuci, hazajöhetek?”

Ez az, amikor elkezdik a partijukat. És mi van veletek? Készen álltok az ajtó benyomására vagy nem? Vannak közöttetek olyanok, akik azt fogják mondani: „Nos, ezt csináltam egész életemben.” Igen, de egy nagyobb ajtót akarok adni ma estére. Nyomjátok egy picit keményebben, mert a fények sokkal ragyogóbbak. Gyógyulások történtek ezen a területen ma este ebben a teremben. Kezditek megérteni, ugye? Néhány dolog, mely elkerült benneteket, most kezd érhető lenni.

Azt akarjuk, hogy megtaláljatok bennünket! Ez nem olyan nagyon nehéz. Nem kell az a sok lépcső megmásznotok. Nem kell, hogy szenvedjetek. Nincs szükségetek szalagokra vagy doktrínákra vagy kosztümökre vagy kalapokra. Nem szükségetek egy speciális könyvre, vagy egy speciális prófétára.

Ez az, amit el akarunk nektek mondani. Ez az, amit el akarunk nektek mondani.

[Szünet]

Így ez van, hogy a teremben levő Emberi Lények tisztelve vannak, hogy jelen vannak ezen az estén. Nehéz elbúcsúzni. Figyelemmel vagyunk a pillanat linearitására. Kryon tudja, mennyi az idő. Ez nem teszi könnyebbé az elmenetelt, mert egy kapcsolatot létesítettünk, ti és én. Megtaláltátok? Éreztétek? Én tudom, kik vagytok.

És ez így van.

KRYON