"Az ölelés egészséges. Növeli a szervezet ellenállóképességét, oldja a feszültséget, elmulasztja a búskomorságot, jót tesz álmatlanság ellen, felpezsdíti a vérkeringést, megfiatalít, nincs semmi kellemetlen mellékhatása, valóságos csodaszer. Az ölelés teljesen természetes. Életünk szerves része, nem kell hozzá se édesítő, se gyomirtó, se tartosító. Teljes értékű, akár a reformkoszt. Az ölelés gyakorlatilag tökéletes. Szó sincs alkatrészkopásról, hamar kimerülő telepekről, rendszeres felülvizsgálatról. Csekély energiafogyasztással magas hozamot biztosít, nem árt neki az infláció, nem hizlal, nem kell utánna havi részleteket fizetni, a biztosításról nem is beszélve, ellophatatlan, adómentes, nem szennyezi a környezetet és természetesen korlátlan ideig visszaadható."
A szeretet emeli trónjára az embert!
"Az igaz megértés, nem a világ jelenségeinek megértése, hanem az embernek, s rajta keresztül minden emberinek. Önmagunk megértése, megvilágosodás. A többiek megértése bearanyozza megvilágosodott napjainkat. A megértés feltétele: a szeretet, amellyel másokat a szívünkbe befogadunk. Amikor a megértést elneveztük szeretetnek, trónjára emeltük az embert. Senkivel sem történhet meg olyan dolog, ami nem emberi. Az emberbe sok minden belefér: a nagyság éppúgy, mint a törpeség. Nem csak nagy dolgokra születtünk, hanem kis dolgokra is. Az élet mindennapokból áll, a nagy dolgok semmiségekből tevődnek össze. Mindig tudd: a dolgok egyszer történnek meg veled. A legértékesebb idő a pillanat, amelyben élsz."
(Tatiosz)
Vannak piros betűs napok az életünkben, amikor olyan emberekkel találkozunk,
akik megborzongatnak bennünket, akárcsak egy találó vers; olyan emberekkel, kiknek kézfogása csordultig van a kimondatlan együttérzéssel, és akiknek gazdag természete mohó és türelmetlen lelkünket csodálatos tétlenségbe ringatja... Talán soha azelőtt nem találkoztunk velük, és többé sohasem keresztezik útjaink egymást; de higgadt, szelíd természetük befolyása sérelmeinkre adott gyógyír,
és mi úgy érezzük e gyógyító érintést, mint amikor az óceán érzi, hogy a friss hegyi folyó felfrissíti sós vizét..."
"Mielőtt Anya lettem:
főzhettem magamnak meleg ételt,
ruháim nem voltak pecsétesek,
nyugodtan telefonálhattam.
Mielőtt Anya lettem:
addig aludtam, amíg akartam,
és nem izgultam milyen későn fekszem le,
minden nap megfésülködtem, és fogat mostam.
Mielőtt Anya lettem:
minden nap kitakarítottam,
nem botlottam meg játékokban,
és nem felejtettem el altatódalok szövegét.
Mielőtt Anya lettem:
nem izgultam, hogy a növényeim mérgezőek-e,
nem gondoltam védőoltásokra.
Mielőtt Anya lettem:
nem hányt le senki,
nem lettem kakis,
nem köptek le,
nem rágcsáltak meg,
nem pisiltek le,
vagy nem csipkedtek meg pici ujjak sem.
Mielőtt Anya lettem teljes birtokában voltam:
gondolataimnak,
testemnek,
lelkemnek,
végigaludtam az éjszakákat.
Mielőtt Anya lettem:
sosem tartottam egy síró gyereket, hogy az orvos megvizsgálhassa,
vagy beadja neki az injekciót,
sosem néztem könnyes szemekbe és sírva sem fakadtam,
sosem váltam boldoggá egy egyszerű mosolyon,
nem maradtam fenn késő éjjel, hogy egy alvó bébiben gyönyörködjek.
Mielőtt Anya lettem:
nem tartottam kezemben egy alvó babát, mert nem akartam letenni,
sosem éreztem, hogy a szívem apró darabokra törik,
mikor nem tudtam megszüntetni a fájdalmat.
Nem tudtam, hogy valami olyan pici ekkora hatással lesz életemre,
sosem tudtam, hogy képes vagyok valakit ennyire szeretni,
nem tudtam, hogy ennyire imádni fogom az Anyaságot.
Mielőtt Anya lettem:
nem ismertem az érzést, hogy a szívem a testemen kívül dobog,
nem tudtam milyen nagyszerű érzés a gyerek etetése,
nem ismertem az Anya és Gyermeke közti köteléket,
nem tudtam, hogy valami oly pici,
olyan fontossá tehet.
Mielőtt Anya lettem:
sosem keltem fel az éjszaka kellős közepén,
minden tíz percben, hogy megnézzem minden rendben van-e.
Nem ismertem a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodát Vagy az Anyaság élvezetét.
Nem tudtam, hogy képes vagyok ilyen érzésekre, mielőtt Anya lettem."
Köszöntök minden drága édesanyát, leendő édesanyát, és azokat az édesanyákat, nagymamákat is, akik "velünk együtt ünnepelnek az égben"! Boldog anyák napját!
Egyszer régen az idők kezdetén, a láthatatlan múltban a Vágy egy havas téli estén fázni kezdett, elhatározta, hogy házat épít magának. Ehhez barátját kérte fel társul, a Szorongást. Együtt kezdték építeni a házat, az alapoknál minden rendben volt. A Vágy és a szorongás erősítették egymást és mindkettő egyre kevésbé vacogott.
Pár hét alatt készen lett az alap, és ekkor úgy gondolták megmutatják művüket a Bizalomnak és a Szerelemnek. A Bizalomnak tetszett az ötlet és segíteni kezdett nekik, a Szerelem félt és húzódozott. A Bizalom ráadásul sokkal erősebb volt, mint három társa, így, hamar felépültek a falak, a ház kezdett kiemelkedni a földből és ez mindenkinek felkeltette az érdeklődését. A Féltékenység nap mint nap benézett az építkezésre és oltogatni kezdte a Bizalmat, aki a szívére vette, így a Bizalom ereje rohamosan gyengült, Vágy és Szorongás azonban erősek maradtak és építették a kajibát.
Amikor felépült a házikó Bizalom, Vágy, Szorongás és a Szerelem beköltöztek. Ám Bizalom végleg ágyhoz láncolódott, s a másik kettő ápolására szorult. A Szerelem nem bírta nézni a Bizalom haldoklását és végül a padlásra költözött. Nem akart tudomást venni arról, hogy Bizalom haldoklik.Mégis meleg volt és kényelmes. Nem fáztak többé, s biztonságban érezték magukat.
A Féltékenységnek azonban nem tetszett a röpke boldogság, rávette Vágyat és Szorongást, hogy ne ápolják tovább a Bizalmat. Érdekes, új embereket mutatott be nekik a Hűtlenséget, Haragot és Árulást. Vágy és Szorongás így már nem foglalkoztak Bizalommal. Ő mégis küzdött az életéért, hosszú évekig. Egyszer csak meghalt.
A temetésén ketten álltak csak a sírjánál, régi barátai: Bűntudat és Szerelem, akik hosszú-hosszú órákig siratták magányosan. A Bűntudat, aki végig nem volt jelen a történetben sajnálta, hogy nem jött előbb, mert akkor talán megmenthette volna régi barátját. A Szerelem csak sírt, elkeseredett...
A Bűntudat lassanként odébbállt a temetőből, mert úgy érezte eleget síratta a Bizalmat.
Nemrég jártam a temető mellett és megláttam a Szerelmet. Odaléptem hozzá és megkérdeztem tőle:
Miért sírsz Szerelem?
Ebben a sírban nyugszik a legjobb barátom, a Bizalom...Mielőtt meghalt megígértem neki, hogy soha nem engedem, hogy magamra hagyjon. Mégis ő ment el előbb, így én mellette maradok, ameddig tudok, így soha nem tud magamra hagyni...
Mert ilyen a Szerelem, ha minden elhagyott, akkor sem hagy magadra...
2009.04.25. 15:13
Isabo
"Adj lehetőséget a dolgoknak, hogy megtörténjenek! Adj lehetőséget a sikernek, hogy bekövetkezzék! Lehetetlen megnyerni egy versenyt, ha nincs bátorságod odaállni a rajthoz, lehetetlen bármiben is győznöd, ha nincs bátorságod harcolni.,, "Minden ember, minden apró mozzanat életedbe úgy került, hogy magad vonzottad oda. Az pedig, hogy most mit kezdesz velük, rajtad áll.,,"
Nagy szeretettel gondolok rád és puszillak: Isa :)
2009.04.24. 20:16
Manócska
"Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az... A nagy találkozások, a lélekközeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő." (Müller Péter)
Békés, napsugarakban gazdag hétvégét kívánok, sok szeretettel!
2009.04.21. 16:28
Nadine
Drága barátaim, köszönöm hogy jöttök. Ne haragudjatok, mostanában nem tudok menni, oldalaimra sem tudok csak ritkán benézni. Végül is nem rossz ez a sok elfoglaltság csak fáradt vagyok. puszi nektek ígérem amint lesz időm egy kicsi, megyek én is újra:))
2009.04.18. 14:45
Luna
2009.04.17. 21:39
Isabo
Drága Barátném!
Nagyon sok szeretettel gondolok rád és kellemes hétvégét kívánok.
Puszi : Isabo
2009.04.13. 08:40
ancsajosno
2009.04.12. 19:49
Mintaka
"Nincs semmi különös a kifinomultságban. Ez maga az egyszerűség.
A legkisebb erőfeszítéssel elérni a legnagyobb dolgokat. A középszerűség szüli a cifraságokat."
"Lehet, hogy fáradt vagy, terhed is nehéz,
Hosszúnak látod most, míg oda nem érsz.
Nehogy meghátráljál itt a félúton,
Csak tartsál ki végig kedves barátom.
Öröm és boldogság lesz ennek a vége,
Csak ez az út megy fel a csillagos égbe.
Öröm lesz ott mindig, soha nem fáradunk,
Jézus Krisztus adja, Õrá számíthatunk.
Kettõezer évvel ezelõtt régen
Megtörte az utat néked és nékem.
Kereszt halálával bebizonyította,
Hogy mennyire szeret, - éltét értünk adta.
Nincs már mitõl félni, nincsen akadály,
Csak hinni kell Benne, elfogadtad már?
Kövessük Õt önként, mindent félre téve,
Csak így juthatunk az örök üdvösségre!"
Nagyon boldog Húsvéti Ünnepeket kívánok neked és kedves családodnak:Isabo
2009.04.10. 07:57
Ilcsi.../ Luna
Juhász Gyula: Húsvétra
Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szivemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmuláson.
Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!
Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!
2009.04.03. 16:43
Isa
Drága Barátném!
Ne haragudj hogy ilyen régóta nem voltam,de folyamatos problémák voltak a gépemmel.Talán most már megoldódtak a gondjaim...
Nagy szeretettel gondolok rád és puszillak:Isabo :)
"Mindenből kettőt tartsunk kéznél, ami az élethez kell. Ekkor az életünk is kétszer annyit fog érni.
Két mosolyunk, két kedves szavunk legyen egy helyett. Megkettőzött szeretet, türelem, jóindulat - az élet mindennapos kellékei.
A jóból, a kellemesből tartalékunk legyen, hisz kétszeresen kell azt osztogatnunk. A természet bölcsen gondoskodott az egyről: társat rendelt mellé, hogy törékenységétől megóvja. A férfihez a nőt a nőhöz a férfit. Az emberhez embert. A szeretethez szeretetet.
Mindenből kettőnk legyen. Így ha apadna a szeretet, fogyna a türelem, csappanna a jóindulat, ott a tartalék a kezünk ügyében. Tudjuk, hogy hol keressük őket, és boldogságunk is megduplázódik."
(Tatiosz: Tartalékok)
Kedves Nadine!
Nocsak, születésnapod van?! :) Sokat és boldogat! Isten éltessen sokáig! :)
:)
Kívánok nagyon szép hétvégét és nyugodt, békés napokat! Sok szeretettel gondolok Rád: Manócska
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
